„A pedagógus karizmája a jövőbe vetett hit optimizmusa.”
Március 28-án ünnepeljük az egyik legszebb hivatást és azokat, akik ezt naponta gyakorolják a gyermekek érdekében. A pedagógusokat köszöntjük, akiknek mindennapjaik része az erőfeszítés, a kudarc és a siker. Legnagyobb feladatuk a szeretettel szeretetre nevelés, a tudás átadása, a tudásvágy felébresztése. Felelősségteljesen felfedezni és segíteni kibontakozni a tehetséget, amely a gyermekekben lakozik, megnyitni a világ lehetőségeit számukra, felismerni a mindenkiben más és más, különböző értékeket.
Egy jókor, jól megfogalmazott mondat, cselekedet, egy mosoly, ölelés, őszinte érdeklődés, meghallgatás a gyermekre életre szóló hatást gyakorolhat. A valódi haszon, a munka gyümölcse azonban sokszor csak évek múlva érik be. Bizonyára sokan emlékszünk olyan pedagógusokra, akiket szerettünk, s akiknek a tanítására is nyitottak voltunk. Csodálhatnak, elismerhetnek azért, amit tudunk, de szeretni azért a kapcsolatért szeretünk, ami kialakult a tanár és tanítványa között. Ez a kapcsolat alapozza és alapozta meg a tudomány, a tudás iránti szeretet is.
A pedagógus lét nem csupán munkát jelent, hanem szellemiséget és egész életre szóló elhivatottságot Az örök értékek továbbadása a következő generációkra a legszebb vállalások egyike, amit ember tehet. Mindennap azonban meg kell felelni az elvárásoknak, elsősorban a saját maguk által felállított mércének, másodsorban a gyerekek, a szülők és a pedagógustársak elvárásainak. Hiszen az oktatás és nevelés az emberhez méltó élet minőségét határozza meg. Befolyásolja az egyén, a család, a közösség és a nemzet szemléletét, kultúráját, tudományos helyét a világban.
Nem könnyű feladat, különösen a kialakult bizonytalan, jelen helyzetben. Pánik, kétségbeesés, bizonytalanság jellemzi mindennapjainkat és hangulatunkat. Fontos és talán a legnehezebb most nyugodtnak, higgadtnak maradni, a kiszámíthatalan időszakban békére lelni. Ideiglenesen egy új életet alakítunk ki magunknak új rutinokkal, szokásokkal, feladatokkal a tanítás kapcsán, s otthonainkban is. Nagy kihívás ez számunkra, de naponta fejlődünk és tanulunk általa fókuszálva a legfontosabbra. Őrizzük meg azonban az apró örömöket a mindennapjainkban, s higyjünk együtt abban, hogy az elkövetkezendő időszak, az új tavasz egyben megújulást hoz és reménységet.
Chesterton mondja: „A világon mindenkinek hinnie kell abban, hogy képes valami olyasmit nyújtani, amit a világ nélküle nem kapna meg.” Bizton állítom, hogy a pedagógusok mindegyike – ki-ki a maga területén – nyújtott és nyújt annyit és olyat, amivel e hitük beteljesedik.
Záró gondolatként Széchenyi Istvánt idézem: „Azokért élünk, akiket szeretünk, azokért, akik igaznak tartanak. A jövőnek élünk: a szépért s jóért, amit tehetünk." Kívánok mindenekelőtt töretlen jó egészséget, munkába vetett hit megtartását, megértést, örömteli pillanatokat, szakmai és magánéleti sikert, valamint sok-sok gyermekmosolyt. Bízom benne, hogy mihamarabb találkozunk és jókedvűen együtt folytatjuk a megkezdett tanévet, a mindennapi közös munkát.
Köszöntsük egymást a tavasz első virágaival, hittel, hogy a virág jó magot hoz, a szép, a jó, a hasznos kicsírázik tanítványaink lelkében.
Isten éltesse a pedagógusokat!
Mgr. Hamar Mónika
igazgatónő