„Magyar történet múzsája,
Vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!“
Ezekkel a sorokkal kezdte „15-dik március, 1848“ című versét Petőfi Sándor, csupán egy nappal a forradalom után. Már akkor tudta, hogy a pesti ifjak cselekedete jelentős része lesz a magyar történelemnek. Igaza volt, hiszen immár 173 év telt el azóta a bizonyos nap óta, és mi még mindig megemlékezünk róla évente. Arról a március 15-ről, amikor a magyar nép egy emberként lépett fel az osztrák elnyomókkal szemben, hogy kivívják nemzetünk szabadságát.
Reggel 8 órakor kezdődött minden, amikor Petőfi és a márciusi ifjak a Pilvax kávéházban összegyűltek, és felolvasták a 12 pontot. Ezután költőnk Pest utcáit járva több alkalommal is elszavalta előző este írt költeményét, a Nemzeti dalt. Ötezres tömeg követte már őket, amikor elértek Landerer nyomdájához, ahol cenzúra nélkül nyomtatták ki a magyar nép követeléseit, melyeknek a bécsi udvar kénytelen volt engedni. A tömeg boldogan hangoztatta: „éljen a szabadság!“
Habár a szabadság számukra rövid ideig tartott, büszkén kell emlékeznünk a március 15-i eseményekre, mert ekkor bebizonyosodott, hogy a magyar nép igenis erős, s együtt képesek vagyunk bármire. Ne féljünk hát a mai világban sem magyarnak lenni, viseljük ma emelt fejjel a kokárdát nemzetünk, őseink és múltunk tiszteletére!
1848/49-hez hasonlóan napjainkban is nehéz időket élünk, ezért kiemelten fontos a türelem, az alázat és a fegyelmezettség annak éredkében, hogy megóvjuk saját és hozzátartozóink egészségét. Vigyázzunk egymásra és emlékezzünk hőseinkre.
Figyelmükbe ajánljuk: