Már hagyománnyá vált, hogy évente egy alkalommal összejövünk azért, hogy kifejezzük hálánkat, tiszteletünket, megbecsülésünket és szeretetünket a nagyszülők iránt, akik hosszú, munkában eltöltött évek után köztünk töltik megérdemelt nyugodt, de sokszor nyüzsgő éveiket. Az idei téma a méz volt. Tanulónk prezentációval, verssel köszöntötték a nagyszülőket és vendégeinket, az idősek otthonának lakóit. A nagyszülők pedig finom süteményekkel kedveskedtek nekünk.
„Száguldva vágtat, rohan az idő,
Sorra váltják egymást föl a hetek,
Minden nyár gyorsabb, mint az előző,
Az időnek nem mondhatsz „állj meg”-et…”
(Zsoldos Imre)