"Az alapiskolai ballagásra minden kilencedikes tanuló izgalommal és várakozással telve készül, hiszen ez az esemény számukra az első jelentősebb állomás. Az út 9 évvel ezelőtt kezdődött, amikor 13 gyermek vágott neki a nagy utazásnak, az újnak, az ismeretlennek. És mint minden út, ez is tartogatott meglepetéseket, sőt nem is akármilyeneket.
Eljött a nagy nap, amikor búcsút inthettek a vágsellyei Pázmány Péter Alapiskola és Óvodának. Ma elköszöntök tanítóitoktól, osztálytársaitoktól, barátaitoktól. Fontos esemény az életetekben, hiszen véget ért egy szakasz, lezárul egy korszak, s kezdődik egy újabb.Jelentős fordulópont, hiszen elhagyni készültök szűkebb kis közösségünket, s így kinyílik számotokra egy új világ. Elindultok az önállósodás, a felnőtté válás útján. Bár fiatalon álltok itt előttünk, érzitek ezen nap jelentőségét, azt, hogy tovább léptek.
Ma Benneteket ünnepelünk, akik az elmúlt években minden arcotokat megmutattátok: láttunk megszeppent, félős, izguló tanulónak, elesettnek, kedvetlennek, betegnek, vidám, felszabadult, időnként harsány kisgyereknek, ügyes vagy büszke kamasznak, sikeres sportolónak, tehetséges versmondónak, felelős diákönkormányzati tagoknak, a világ dolgairól komolyan, felelősséggel gondolkodó fiatalnak.
Szeretettel búcsúzunk tőletek Márai Sándornak az életünkről szóló szép gondolatával: Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nem csak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz.
Igen, az utaknak értelmük van.
Köszönjük, hogy ittlétetekkel gazdagítottátok mindazt, amit csak az itteni tanulók és tanítók ismernek: a pázmányos életet!"