A Magyar Költészet Napját József Attila születésnapján, minden év április 11-én ünnepeljük. A költészet része a kulturális örökségünknek, és segít megőrizni és továbbadni a hagyományokat, értékeket. A vers összeköt, felemel, megvigasztal. Csak az ember képes játszani a szavakkal. A költészet minden emberben ott van, hiszen amikor egy dalt éneklünk akkor is verset mondunk. Iskolánk tanulói is megemlékeztek a Magyar Költészet Napjáról, versolvasással, szavalatokkal tették szebbé a mai napot.
Szabó T. Anna
A vers
Kányádi Sándornak
A vers betölti a tüdőnket,
lendületet ad, tágasságot,
felemelkedni, szárnyas fényben
tapasztalni meg a világot.
Belátni fentről a mezőket,
határtalanságát a tájnak,
szabadságát, mit nem ismernek,
akik mindig a sárban járnak.
A tágasságból mégis-mégis
visszavágyik a test a földre,
az esőszagba, fűbe, vérbe,
apa karjába, anyaölbe,
házat-hazát lentről szeretni,
tüskék, ostorok, emberek közt,
az ide-oda lökdösésben,
ahol a szándék is csak eszköz,
de mikor levernék cöveknek,
ő lombot hajt, gyümölcsöt érlel,
fiókát ringat, és örökké
az égre ír lágy ág-kezével,
új énekesmadarat röptet,
tanít minket az égben lakni,
fénnyel tölti be a tüdőnket –
miatta fogunk megmaradni.